Sziámi ikrek

/Váci Mihály/

De jó tinéktek,

iker-testvérek,

szívvel-lélekkel összenőve éltek,

két világ csecsét szopva.

Ha itt apad a tejecske,

bőven buzog amott.

Nekem ott nem volt rokonom.

Magányosan, szegényen kódorogtam.

Nagybácsim nem kalandor Floridában,

Arizonában nem ügynök a sógor.

Még csak egy disszidens barátom

se létezik. - Milyen vidéki is vagyok!

Az én rokonaim

legtávolabb csak Kótajig jutottak.

Pedig bizony derekasan igyekeztek az ősök.

A két nagyapám is tudta a dolgát,

más fajtájáért tudni kell: - időben

elkotródni innen Amerikába.

Ott döglött meg az egyik, összetörve.

A másik

köhögve hazajött háromszor is, soványan.

Apám már Doberdóig eljutott, de kilenc testvér hazavárta.

Reménytelen rokonság, tehetetlen

és mafla nép vagyunk mi. Ötvenhatban

az albérleti lakás romjain

csak álldogáltunk. Üvegek csörögtek,

fütyölt a szél, a lépcsőkön aludtunk,

s mi gyáva népség vitatkoztunk sírva

a felakasztott igazságokon.

Nem volt senki sűrű rokonságból

ki Svájcba, Svédországba futott volna,

vagy más ily megváltó hazába s mostan

lenne ott kinn pártfogóm és itthon

fizetett érdemem, amit

körülhízeleg a finom hatóság.

Hát hogyne! Hiszen mit ér az ilyen,

akinek itt van mindene: - szíve,

lakása, temetője, kis motyója,

ide köti e földhöz minden úgyis:

- sorsát könyörgőn ölelő szerelme,

emlékek, sovány rokonok, beteg

öreg szülők és megyényi rokonság.

Ó, mit ér az ilyen, akit senki se csábít

onnan kintről, akinek testvér, sógor

nem ír hetenkint az új házhelyekről,

nem küldenek fényképet a legújabb

típusú kocsiról, a nyaralóról,

nem jön ajándék, IKKA csomag, dollár,

akit nem szervez ügynökének

a kávécsomag, angol szövetek,

s az előbb utóbb becsempészett Peugeot.

Ha nem kísérti semmi

- mit ér az a hűség?

Ám az a hűség drága,

amit naponta megkerítenek,

- e szétvetett lábú hazafiság,

melynek szemérme mindenfelé kitárva

várja az érdek párzó gyönyörét,

s fizetteti magát két helyen is:

- itt, hogy hű marad,

ott meg - hogy egyszer áruló lesz.

A szája itt susog és ígérget,

de ösztöne szétnyílva oda sugárzik,

hogy onnan-áldott terhét megfoganja.

Az a hűség! amit a nemzetközi tőke

pornográf testhelyzetei ellen

hazai udvarlással kell megóvni,

mint féltékeny férj óvja hitvesét;

- a hűség, amit a tőzsdéken jegyeznek,

s értékét devizában mérik.

A sziámi ikrek hűsége drága:

azt, aki itthon él: fizetik - el ne menjen,

s úgy fizetünk, hogy szédüljön a pár kinn;

ezt úgy tartjuk el itthon,

hogy az kinn lelkes ügynökünk legyen.

Az ikerpárt meg kinn udvarolják,

- hogyne! hiszen kéretlen agitátor,

dicsekvő ajándékai meg pontos pokolgépek.

Így aztán ők a két rendszer harcában

békésen kuncogva egymás mellett élnek,

világszervezetek védelme alatt.

De csendesedjünk el - fontoljuk meg, valóban,

hisz nincs is igazunk, - a mi hűségünk

csupán a sárba ragadt sors determinációja,

kényszerű vállalás csak e hazafiság,

mi nem választottuk e társadalmat,

mert mi vagyunk az - s nem választhatunk,

minket messziről hozott e mély folyó!

Nem értük el a tudatosság oly fokát,

hol a haza s a közösség roppant

szellemi megfontolás, az értelem spekulációja,

s az érdek lázadása a legszebb ösztön ellen.

Hát bocsánat tőletek

ikertestvérek,

kik szívvel-lélekkel összenőve éltek

két világ csecsét szopva.

Ha itt apad a tejecske,

bőven buzog amott.

Nekem ott nem volt rokonom.

Magányosan, szegtényen kódorogtam.

Nagybácsim nem kalandor Floridában,

Arizonában nem ügynök a sógor.